Lassan véget ér a pandémia és elindulhat a számtalan veszteséget elszenvedő idegenforgalom. Érdemes újragondolni a stratégiát a Dél-Dunántúlon, Pécsett és Baranya számos más településén is. Ehhez talán hozzájárulhatok egy 2008 októberében írt jegyzetemmel. Hogy lehessen jól eladni azt, amivel rendelkezünk.
David Ogilvy példája
David Ogilvy írja le tapasztalatait az Egy reklámszakember vallomásai c. könyvében arról, miként is fogadták, értékelték az amerikai célközönségnek szóló, Angliát népszerűsítő marketing kampányát.
Nagy siker lett, de a hűvös angolok egy része azért nem mulasztotta el, hogy Ogilvynek rendesen odapakoljon:
„Elsősorban azzal vádoltak, hogy rombolom Anglia tekintélyét… Megróttak, hogy azt a benyomást keltem, mintha Anglia idillikus, kis királyság volna, amely a dicsőséges múltból él. Miért nem mutatom be Angliát „annak, ami”, vagyis életerős, iparosodott, jóléti államnak, amely a penicillint, a lökhajtásos repülőt, Henry Moore-t és az atomerőműveket adta a világnak?”
Ogilvy minderre azt válaszolta, hogy nincs az az amerikai turista, akit azzal lehetne Angliába csábítani, hogy atomerőművekben gyönyörködjön!
Mindez arról jut eszembe, hogy 2010-ben Pécs lesz Európa Kulturális Fővárosa (Essen és Isztambul mellett), s ebből következően Pécset, Baranyát sőt a tágabb Dél-Dunántúlt is „el kellene adni” valahogy.
Mégpedig úgy, hogy messzi földről azért aligha utazik ide valaki, hogy olyan koncertet hallgasson meg, amit odahaza is meghallgathatna, olyan élményeket szerezzen be (pl. fürdőkultúra címén), amelyből „tizenkettő egy tucat” odahaza is – vagyis atomerőmű miatt aligha látogat ide az „idegen”.
Idegenforgalmi szakemberből nincs hiány, talán még össze is szaladnak a számtalan borúton hirtelen futtukban, csak még a nagy ötlet nem nagyon pattant elő.
Persze reméljük, nem fürdünk be a PR-ra költött milliókkal, a szépszámú hivatalos kiküldetéssel, még hivatalosabb úttal, tengeren innenre és tengeren túlra.
A befürdés onnan jut eszembe, hogy fürdeni már számos helyen lehet Baranyában, mármint „gyógyfürdeni”.
De miként, milyen ismérvek, milyen egyedi arculat mentén fogják, mondjuk a cseh, az osztrák vagy a horvát gyógyfürdőktől és EGYMÁSTÓL elorozni a vendégeket?
Ám elgondolkozhatunk máson is.
Ki tudja kimondani: Pécs, Orfű, Szigetvár, Harkány, Villány, Siklós, Abaliget vagy Sikonda nevét?
Vajon egy távolban élő, aki ki sem tudja mondani Orfű, Szigetvár, Harkány vagy Sikonda nevét, miként fog különbséget tenni közöttük? Ha most azt mondja valaki, hogy a víz összetétele alapján, akkor elszaladok Zalakarosig, onnan Hévízre, majd vissza. Pedig Szigetvár nyugodtan lehetne TÖRÖK város, Siklós pedig a LABANC tőkéjéből újjáépülő, vagyis a várak felújítása is szorgosabban haladhatna.
Évekkel ezelőtt egy korábbi siklósi polgármesternek javasoltam: Siklós legyen a ROMANTIKA városa, ezt a szót mindenütt értik a világon, a szerelem dalnokai énekelhetnének, pengethetnének lantot és gitárt – e gondolatkör köré lehetne felépíteni egy másoktól megkülönböztethető, tehát eladható várost, Siklóst, vagyis szerelemmel együtt – ROMANTIKÁT!
Úgy látom, Siklós inkább Harkány akar lenni, persze a várral.
Úgy látom, Szigetvár megijedt a saját „hazafiságától”, a török húzzon haza, vigye a tőkéjét, a „kontyos” pénzéből és a kultúrájából Zrinyi utódai nem kérnek!
És Pécs? A Balkán kapujának zsanérjairól a zsír talán még mindig hiányzik.
***
Kapcsolódó írások:
