Reggeli marketing: csapjunk a lecsóba!

Szerző: Bognár László | 2009. május 6. | 4 hozzászólás

Marketing reggelire

Jól nézünk ki, marketing reggelire, miközben vacsorára is az volt! Sőt, ebédre is…
- Professzor úr! – üvöltött tegnap rám valaki, amint az autóm felé igyekeztem.
Egyből megálltam, az előléptetés izgalma azonnal a hatalmába kerített, nagyon megbántam, hogy nem kötöttem nyakkendőt az imént, s most csak így, kigombolt inggel kell a jó hír hozója felé fordulnom, ámbár örömmel, vidáman tettem.
- Professzor úr, meg vagyok szorulva! – lökte felém a szót az utánam loholó idegen, a hajléktalan polgártárs, mintha közügy volna az ő szorult helyzete.

Nem akartam panaszkodni neki – bár helyén valónak gondolom, ha őszinte szóra őszinte szó a válasz  -, hogy én sem állok valami fényesen, nézze csak meg, már nyakkendőre sem telik – de nem akartam a marketingben utazó kollégát füllentéssel “lealázni”.

Ugyanis határozott meggyőződésem, hogy fényes (valódi) professzorok is sokat tanulhatnának kéregetés-ipari szakkollégáiktól, hiszen a topronygyos öltözet nem csak alázatra tanít, hanem a szerencsétlen élethelyzetben a hirtelen profit megszerzésének vagy meg nem szerzésének ténye szó szerint élet-halál kérdése lehet.

Professzorrá történt előléptetésem is egy megfigyelésen alapuló fogás. Nyilván többet hoz a konyhára, ha professzornak szólítja a toprongyos úr a kiszemelt, korántsem önkéntes “piaci szereplőt”, mintha tanító úrnak szólítaná!
Na igen, tanítónak, tanárnak lenni az egy lecsós foglalkozás, a professzor az már valami, és ezen a környéken ennél többet mondani nem is érdemes.
A Mecsek-oldal, az már valami más. Ott, a villák övezte utcákon nyilván más foglalkozásokat említ rosszul öltözött kollégám – de amilyen lüke vagyok, erről elfelejtettem megkérdezni.

Vajon mit mond arrafelé?

***

Kapcsolódó blogbejegyzés:

Online marketing: kinek keresőoptimalizálás, kinek pedig SEO!

Tegnap itt volt a marketing uzsonnám:

Az online kereső ember dilemmáiból

Hozzászólások