9 hozzászólás a(z) “Rádió és reklám” bejegyzéshez

1. lucifer
   2009. augusztus 8. - 2:08 du.

   A reklám, a piac, a marketing kritikusainak, akik ezeket az eszközöket, társadalmi tényeket, mint embertől idegen dolgokat úgy egy az egyben elutasítják rendre Papp Lacit szoktam idézni. Egyszer megkérdezték tőle; durva sport a boksz? Azt mondta, ha képzetlenek csinálják, igen. Ha rosszul reklámoznak unalmas.

2. Malvina
   2009. augusztus 9. - 5:20 du.

   Attól, hogy egy rádió a reklámokból tartja fenn magát, attól még semmi kivetnivalót nem látok abban, ha beiktat egy-egy reklámmentes órát az adásába. Márcsak azon ok miatt is, hogy a kutatások tömkelegei jelzik, hogy igen sokunknak a tökünk tele van már a reklámokkal. Ezzel olyan csoportokat is vonzhat – mégha csak egy-egy órára is, akiknél ez szempont, mint pl. nálam. Tessen csak vonatkozó kutatásokat keresni a ma emberének egyre erősödő reklámkerülő magatartásáról!

   Amikor pedig azt voltam báűtor írni neked, kedves Lobo, hogy patetikus-tablettát vettél be, nem a szarozás stílusát hiányoltam. Ha jól emlékszem, valami olyasmit írtam, hogy azért a kettő között egy egész világ leledz! Figyu csak!

3. Malvina
   2009. augusztus 9. - 5:23 du.

   Tévedés Lucifer! A gondolkodás, az elmélyülés folytonos megakasztása, a kizökkentés az egyik valódi oka ennek a felhígulásnak , ami minden irányból körülvesz bennünket. A reklámoknak (a jó reklámoknak) megvan a helyük, de csakis mértékkel és értékkel.

4. Malvina
   2009. augusztus 9. - 5:28 du.

   És még a poszthoz: igen sok esetben reklámmentes, minőségi műsorokat tartanak fenn gagyi, reklámokkal teletűzdelt műsorok reklámbevételeivel. Ez egy igen jól bevált módszeres kecske és káposzta típusú megoldásoknak.

5. Malvina
   2009. augusztus 9. - 5:30 du.

   Jav.:
   Ez egy igen jól bevált módszere a “kecske és káposzta” típusú megoldásoknak.
   

6. lucifer
   2009. augusztus 9. - 6:01 du.

   Emlékeztetlek, hogy a Sláger Rádióról van szó. A Sláger Rádión elmélyülni szándékozni olyan, mint egy kacsaúsztatón jachtversenyt rendezni.

7. Malvina
   2009. augusztus 9. - 9:02 du.

   Nem felejtettem el, hogy melyik rádióról van szó! A számomra kedves és jó slágerek, jó zenék bizony gyakran inspirálnak elmélyülésre, elmélyülni a “könnyű műfajokban” is lehet, sőt kell is, pont úgy, ahogy a “komoly műfajokban” sem mindig kötelező, bár ajánlott. Az elmélyülés nem műfajfüggő! Engem egyébként a zenei adásokban is zavarnak a reklámok , elmélyüléstől függetlenül is.

8. EL LOBO - A farkas
   2009. augusztus 9. - 9:36 du.

   Nap közben, “idáig hallatszó” rádióból csorgó zenén aligha lehet még elrévedni is.
   A Ballag a katona típusú “zeneszámokkal” meg gyilkolni is lehet – legalábbis én az ilyenektől padlóra kerülök.
   Az elmélyedéshez feltételek szükségeltetnek – ezek közül az egyik a zenén kívüli csend, a ráhangoltság és legfőképpen a tehetséges előadó. A rádió régente még nyújtott ilyen alkalmakat, de ma már inkább háttérzajt ad csupán, zömmel az autóban töltött időt segíti elviselhetőbbé tenné meg irodistáknak a rubrikák feletti magányát oltogatja.
   Persze ezt is lehet színvonalasan, a Petőfi próbálkozgat is vele. (És hol van már a Danubius frissessége, éllovassága?)

9. Malvina
   2009. augusztus 9. - 10:02 du.

   Sem a zenék, sem mi nem vagyunk egyformák. Mindenki másra réved és másra mélyed (el). És mind ezt más és más körülmények között képes megtenni. Csak azt írhatod, hogy te magad aligha tudsz elrévedni rajta. Az indító poszt meg egyébként sem a Ballag a katonáról, de még más konkrét zeneszámokról sem beszélt.

IDE VÁRJUK VÉLEMÉNYÉT!