PR: mindegy mit, csak beszéljenek rólunk? Az UD cáfolat.
Szerző: Bognár László | 2008. október 15. | 3 hozzászólás
Sokan állítják, hogy igaz az ige: mindegy mit, csak beszéljenek rólunk! A közhiedelemben ez az igazi PR. De most már erős magyar tapasztalati tényekkel trompfolhatunk.
Kevés magyar cégről esik mostanában több szó, mint az UD Zrt.-ről.
Lehallgatással, szerver feltöréssel, géppisztoly beszerzéssel hozzák kapcsolatba – tehát bőven ömlik róla a szó. Mégsem arról olvasok, hogy a cég nem győzi az új ügyfelek kiszolgálását, hogy még külföldről is őket keresik a volt miniszterek és bankingazgatók.
Ellenkezőleg – rohadtul nem megy az üzlet, a cég vezetése egyenesen a konkurencia kezét látja a dologban, magyarán a csőd felé menetelés útvonalának kijelölésében.
Tehát meglehet, mégsem a közhiedelemnek, hanem a marketing klasszikusainak van igaza: nem mindegy, hogy a cégünkről mit mondanak…
Korábban a PR-ról:
A Rágalomária marketinges megközelítése
P.S.
Ma reggel már azt olvasom, hogy az UD Zrt. teljes vezérkara lemondott.
Tehát tudományosan szemlélve a dolgot:
Pratkanis és Aronson : UD Zrt. 1:0
Hozzászólások
3 hozzászólás a(z) “PR: mindegy mit, csak beszéljenek rólunk? Az UD cáfolat.” bejegyzéshez
IDE VÁRJUK VÉLEMÉNYÉT!

2008. október 16. - 7:07 du.
Helyre kell tehát állítani a szó szentségét. Az nem fakadhat másból, mint a polgári erényből, melynek ismét a nemzetiség a forrása. «Mélyebben fekszik lelkünkben, mint sokan gondolnák, azon ki nem mondható édes aggodalom, mely anyaföldünkhöz vonz, mely a halandó port félistenné magasíthatja s lelki rothanat jele, hol a természet e szent törvényi ki vannak már dörzsölve.» Megköveteli, hogy a külföld előtt mindenki becsültté tegye a magyar nevet és ezért nem veti meg a nemzetiség külső jeleit sem. De egészséges nemzetiség nem képzelhető el nemzeti nyelv nélkül, melyet csak társalkodás, központosítás képezhet. «Minden kifejlődés, előmenetel, erő, érték és szerencsének legmélyebb sarkalatja a kiművelt emberfő.» A hazafiság ez apotheosisának ismét csak a reform követelése, az állapotok megtámadása a vége. Meg akarja semmisíteni a hitel törvényes akadályait, a nemesi birtok lekötöttségét az ősiség által, az igazságszolgáltatás végtelen lassúságát, be akarja hozni a váltót. Jól tudja, mennyi előitéletet és meggyőződést sért, midőn a honi intézményeket ócsárolja, de lelkiismerete nyugodt, mert minél régibb valamely intézet, annál szükségesb az utána látás, gond, támogatás, javítás.
Ezért újra kötelességtudásra szólítja a magyar nemest, kötelességnek nevezve a reá nézve legszokatlanabbat és legsúlyosabbat, az adózást is. Tiltakozik az ellen, mintha nevetségessé tenné vagy tudná tenni hazáját. Herder történeti philosophiájának ihletét érezni e szavaiban: «Semmi sem áll csendesen a világon, még a napsystemák is mozognak, tehát csak Magyarország álljon s vesztegeljen mozdulatlan? Istenért! nyissuk fel szemeinket s vegyük hasznát eszünknek. Minekünk is mozdulnunk kell, akár akarjuk, akár nem, s nehogy hátra felé nyomattassunk, lépjünk inkább előre!»
Gr. Széchenyi István; Hitel
2008. október 16. - 7:07 du.
A
2008. október 17. - 5:06 du.
Aki A-t mond, mondjon B-t is!