Volt egyszer egy Didus ineptus nevű
galambfaj. Ez a Mauritius-szigetén élő madár, alkalmazkodva az ottani viszonyokhoz – mivel
sem ellenség elől nem kellett menekülnie, sem zsákmányát gyorsan üldöznie – tekintélyes ?raktárt” növesztett magára, ami által elvesztette repülőképességét. Mikor a
XVII. században holland matrózok vertek tanyát a szigeten, alig néhány
évtized alatt teljesen kipusztították szegény Didusékat. Azaz vesztüket, az őket körülvevő viszonyokhoz való igen jól alkalmazkodásuk következtében az önmaguk által kialakított és önmagukra vonatkozó túlzottan is speciális jellemzők, a magukra hízlalt “raktár” nagysága okozta. Azaz a túlspecializálódásuk.
(Na jó, tudom, minden példa sántít egy kicsit. ::))

Szóval én nem vagyok a túlspecializálódás híve! Ugyanis meggyőződésem, hogy általa többet veszíthetünk, mint nyerhetünk.

Már meg nem mondom, hol és ki fogalmazta meg pontosan, hogy aki egyszer pl. valamelyik tudományegyetemen végzett, annak el kellett tudnia sajátítani a tudományos gondolkodás szabályait . Ezzel a tudásával pedig többféle tudományterületbe is beleáshatja magát és megértheti . Továbbá, hogy a foglalkozás nem összetévesztendő a tudással. Hiszen Leonardo Da Vinci, Michelangelo vagy Galilei vajon minek tekinthetőek?

Tehát én úgy gondolom, hogy egy jó fotós, fotográfus, egy fotóművész ( bár ezek nem mindig és feltétlenül esnek egybe ) legyen szó akár ételről, italról, ékszerről, üvegről, porcelánról, ruházatról, modellről, családi eseményről , – az utóbbinál egyébként ezek majd? mindegyike fellelhető – rendelkezik azokkal a képességekkel ( persze ha van mondanivalója a világról ), amelyek szükségesek ahhoz, hogy kiváló és/vagy művészi fotókat készítsen a felsoroltakról avagy azok részleges vagy teljes együtteséről. Szóval nem vagyok híve a TÚLspecializálódásoknak, hiszen az jellemzően és óhatatlanul a különböző dogmák kialakulásához meggyökeresedéséhez vezet/het, egyre szűkebbre zárva a határokat, ami ellehetetleníti annak a lehetőségét, hogy egyre-másra olyan rezdülésekre legyen érzékeny, amelyekre annak előtte még nem, olyan dolgokat láthasson meg, amelyeket annak előtte még nem látott.