Pécs: Zsolnay Vilmos szobra és az új magyar csodák
A blogot jegyzi: Bognár László | 2007. október 13. | 10 hozzászólás
2007. október tizenharmadikán, a korábban roggyant állapotba került szobrot, amely már a város szégyenfoltjaként virított, Pécs város polgárai, vállalkozói, a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara lelkes vezényletével felújíttatták!
Nos, az évkönyvek valahogy így fognak megemlékezni az eseményről. De a blogger, az ugye mást lát, s amikor fényképez, s hallja a kórus Kodály-dalában (Felszállott a páva) a szöveget – Várjuk már, várjuk az ÚJ MAGYAR CSODÁKAT – akkor tudja, hogy ez is csoda itt.
Na, de ez itt most sikerült, össze is jött a jónép az átadási ünnepségre, a hivatalos részletekkel majd úgyis tele lesznek a lapok, azokról miért is beszélnék. A lényeg az, hogy Zsolnay Vilmos, aki ipart telepített e ragyavert vidékre s világhírűvé tette azt, most szigorú szemmel lenéz az utódokra és azt gondolja: ez derék tett volt tőletek, barátaim!
Hozzászólások
10 hozzászólás a(z) “Pécs: Zsolnay Vilmos szobra és az új magyar csodák” bejegyzéshez
IDE VÁRJUK VÉLEMÉNYÉT!

2007. október 13. - 3:02 du.
csak ezt a ragyavertet ne mondtad volna…
2007. október 13. - 4:29 du.
Kedves KapitányG!
A történészek semmi kivetni valót nem találnának a szövegemben: ezt a várost számos alkalommal rombolták porig, lakóit lemészárolták, a törökök is csak mutatóban hagytak meg néhány családot.
Ritka pillanatai a történelemnek, amikor egy város akkor áll a gazdasági fejlődés élvonalába, amikor az éppen időszerű, (s hogy ipar, világhírnévre szert tett ipar települt ide – nagy nehezen -, a perifériára, az ilyen ritka pillanat volt.)
A szociológusok sem csodálkoznának a szövegemen, gazdasági értelemben a régi város összeomlott, ha szélsőségesebben akarok fogalmazni – még út sem vezet már idáig.
Remény persze van – mindig is mondom, Pólus program, EKF példának okáért – de “a boldog jövő” aligha takarja be a mostani ragyavertséget, a romló mutatókat.
Ám éppen ezért szép, hogy az összefogásból a szobor újjászületett!
2007. október 13. - 7:27 du.
“számos alkalommal rombolták porig”
Tudom.
De nem a ragya verte…
2007. október 13. - 7:59 du.
Kedves KapitanyG!
Kihúztam!
2007. október 13. - 8:39 du.
2007. október 14. - 1:06 du.
Kedves KapitanyG!
Nyilván némi magyarázatra szorul az eljárásom, hiszen nem mindennapos esemény, ha valaki a saját, többé-kevésbé átgondolt írásán (mégha az “csak” egy blogbejegyzés is), ripsz-ropsz módosít MÁS felvetésére, mégha volna is további érve (pl. a bányák okozta sebek – mint ragyák fölemlítése) eredeti álláspontjának védelmére!
De: a fentebbi írás lényege mégiscsak egy POZITÍV elem kihangsúlyozása volna, nevezetesen a Zsolnay szobor ÖSSZEFOGÁSON alapuló felújítása, s ennek fényében egy jelzőként fungáló szó (ragyavert) másodlagos jelleggel bír.
Ennek a jelzőnek a meghagyása viszont, láthatóan irritálná azokat, akik (velem együtt) imádják Pécset – és itt nem célom ez.
Különösen nem célom, hogy egy ragyavert jelző miatt barátot veszítsek el!
2007. október 14. - 2:45 du.
Nem volt ám komoly
2007. október 15. - 9:13 du.
Hiszek a kis változások erejében. Szerintem jót tesz a kollektív tudatalattinknak, ha egy olyan ember szobra elött járnak-kelnek a Pécsiek aki a semmiből (agyag) valamit (porcelánt) teremtett. Abból teremtett ami olcsón a rendelkezésére állt – amit hozzátett az az elkötelezettsége, kreativitása. Nem panaszkodott, nem szidott senkit és nem pályázott eu-s forrásokra – vállalkozó volt.
Örülök, hogy magam is támogathattam a helyreállítást.
A tiszteletteljes provokátor
Magam erről a témáról itt írtam: http://www.forlong.hu/blog/?p=74
2007. október 15. - 9:51 du.
Kedves Sándor!
Holnap délután meg fogom hallgatni a marketing klubban az előadásod, (miképpen Fojtik Jancsiét is) és remélem, a tiédben szó lesz a Tipping Point-ról is.
Nem kis nyomot hagyott bennem legutóbbi beszélgetésünk, s érdekes, hogy közös barátunk, aki hallgatott minket, valami olyasmit írt nekem, hogy rá nagy hatással volt a beszélgetésünk. Már megérte az amúgy kudarcos (?) Blog-Dokk!!! Nekem legalábbis.
2007. október 16. - 4:30 de.
Akkor most megint kaptam valami olyat, amit érdemes olvasni