Pécs, Jókai-tér: négy-öt blogger összehajol

Szerző: Bognár László | 2010. július 10. | 6 hozzászólás

Pécs, Jókai-tér, bloggerek

Most már későre jár, így majd holnap mondom el, miként sikerült összehajolnom Cippóval, Bálinttal és (a kép bal szélén) ZinczyKával. Amikor elindultam a Café Zacc-hoz, az asszonynak elmeséltem, hogy Zinczyt és Cippót én hoztam össze – és kíváncsi vagyok, hogy működik-e a barátság a két nagyszerű, okos nő között – az asszony egész egyszerűen kerítőfiúnak nevezett. Viszont Cippót és Bálintot a blog világa az én közreműködésem nélkül hozta össze s vitte őket egy láthatóan boldog házasságig…

De mondom, ennyi mindenhez ma már fáradt vagyok, majd holnap folytatom…

És lám, máris holnap van, vasárnap, s a kávé után ide ülök a laptop mögé a konyhába, ahol az asszony sistereg, még rám is - függő vagy fiam, mondja, dehogyis, csak befejezem amit este félbehagytam.
- Inkább hallgasd a rádiót! – mondja, a férfiak öltözködéséről van szó, éppen azt magyarázzák, hogy az öltöny felér egy jól sikerült plasztikai beavatkozással.
- Még nem hallok, vagy ha mégis, akkor azt úgysem értem meg, inkább írok egy kicsit – felelem, és közben buggyantok még egy gőzölgő kávét.

Este a Zacc Galériája előtt ültünk a Jókai téren, a hátam mögött, az Elefántos ház előtt németek üvöltöztek, ha a fekete dresszesek rúgták a gólt, az uru-drukkerek pedig az asztalszomszédaink voltak, s kétszer üvölthettek fel a bronzmeccs alkalmából, s ezt meg is tették rendesen, bő magyar tüdővel. Ez persze, csak pótlék volt a részükről, – én is az uruknak drukkoltam, nem kis részben Forlán miatt, mert csípem, ha valaki profi abban, amit csinál, művész, ha úgy tetszik, s nem favágó mesterember -, szóval ez a magyaros urudrukkerség csak pótlék, mert nincs módunk azt kiabálni, hogy hajrá magyarok! Hogy a németek nem mindig favágók? Istenem, nekem miért is ne lehetne egy kis előítéletem.
Jó, jó, tudom, nem a kihelyezett tévék vuvuzela zenéje e bejegyzésben a lényeg, de mindez ugyanúgy ott volt, pár méterre a kőfoteltől, amelyen egyszer Myrtillel ücsörögtem, vagy száz méterre a Széchenyi tértől, ahol Parával, majd egy másik alkalommal Boogie-val cseréltem eszmét – nem trikót a meccs végén, mert nem vagyunk focisták -, Balla D. estje is a közelben zajlott, aki megtisztelt azzal, hogy megkért, moderáljam a rendezvényt, amit lehet RENDezvényként leírni, de éppen a RENDETLEN futurizmusból épült az fel, de igen rendesen, miként Csepeli György is viszonylag közel a helyhez tartott előadást az internetről, s az előadását követően létrejövő beszélgetést szintén szerencsém volt moderálni.
Horváth Attilával se a messzi távolban beszélgettünk marketingre járó egyetemistákkal, s Porcsin Zsolttal is a közelben kóstolgattuk végig a helyi sörgyár termékeit.
Még a Greggel való találkozás színtere sem esik messze, sőt a helyben lakó bloggerbarátaimmal is a közelben találkozgatom, s erre Weinreich Laci és Héder Sanyi, a kreaktivista a tanúm.

Iszom egy kávét és folytatom. Lehet, hosszú kávé lesz

Áh, presszó kávé lett.

Szerencse, hogy nem vagyok bőbeszédű, így viszonylag hamar rátérek a lényegre: négyen összehajoltunk!
És ez jó volt, nagyon jó!

***

Kapcsolódó írások:

Összehozó show 2. Zinczyka és Cippo

Express marketing Jézussal

Pécs és Balla D. Károly (2) Blog esszé

Pécs – Gál Csaba Boogie beénekelte a várost

Információs jobbágyfelszabadítás

Blog és bloggerköszöntés: Basahalom Boulevard

Para Pécsett, a könyvhéten

Két blogger két szelet csokipiramissal az online marketing világából

Myrtille Pécsett

Hozzászólások