Pécs: japán, magyar két jó barát
A blogot jegyzi: Bognár László | 2007. augusztus 6. | 4 hozzászólás
Talán nem húzzák fel az orrukat lengyel barátaink, ha a japánokkal “csaljuk meg” őket, de nem mi kezdtük! A keletiek kezdték, Isten bizony! Honnan sejthettük volna, hogy úgy megtetszik nekik Kodály módszere, hogy nem fognak arról már leszokni sohasem!

Halmai-Nagy Róbert író, a pécsi Művészetek és Irodalom Háza művészeti munkatársaként elektronikus levélben hívja fel a figyelmem, hogy tizenharmadikán tizenhét órakor meg is hallgathatom Keiko Szan karnagy és művészeti vezető vezénylete mellett, hogy a Felkelő Nap Országának Magnificat Ifjúsági Kamarakórusa mire is vitte a Kodály-módszer alkalmazásával! Tokyo-ból Pécsre nem először vezet a híres karnagy útja, s nem is utoljára: 2010-ben, amikor Pécs lesz Európa Kulturális Fővárosa, egzotikus kulturális csemegeként, ínyenceknek fogják őt és kórusát újra “feltálalni”!
De most, tizenharmadikán még INGYEN hallgathatjuk meg őket a Művészetek és Irodalom Házában – ki tudja, 2010-ben mibe kerül majd a meghallgatásuk! Gondoljátok meg – proletárok!
Hozzászólások
4 hozzászólás a(z) “Pécs: japán, magyar két jó barát” bejegyzéshez
IDE VÁRJUK VÉLEMÉNYÉT!

2007. augusztus 6. - 6:45 du.
A japánok már a kormányzati negyedben (is ott) vannak!
2007. augusztus 6. - 7:17 du.
Szia Kaktuszka!
Mi meg a kínaiaktól féltünk
2007. augusztus 6. - 7:58 du.
Genetikailag állítólag rokonaink!
2007. augusztus 6. - 8:12 du.
Genetikailag minden ember rokon!
De vannak rokonaink, akikkel iszunk, vannak rokonaink, akikkel énekelünk, s végül vannak rokonaink, akikkel a neten nagyon jól megértjük egymást!