Jelezném, hogy egy vadidegen emberről el lehet hitetni szinte akármit, de ezt a meccset Pécsett játszották, és itt még a hülye is tudja – mert majd’ húsz év mindenkiben hagy némi nyomot -, hogy a jelölteket melyik párt indította!
Látták őket éveken át az utcákon, a városi tévében, Szilit országos adásban is, hallották őket, beszéltek, sőt esetleg ittak is velük… és szavaztak is rájuk több, mint másfél évtized óta!

Ebből következően egyik stábot sem nevezném zseniálisnak – hülyeséget csinált az mind a kettő! Hiteltelen volt Szili szerepe is (tudom, merem, teszem összefogva, de tüstént) miként Pávának sem állt jól a köteles beszéd.

Ám mindkét stáb zseniálisan rombolta a másik imázsát, zseniálisan folytatta az emberek szembeállítását, erősítette a hazaárulózást – egyszóval fényesítette a magyar demokráciát. Köszi.

Én arra a sokszínűségre gondoltam (nem két- sőt többszínű értelemben), amely Szili Katalin kampányában érvényesült, azaz a számtalan eszköz bevetésére az élőszótól az internetes megjelenésig. Nevezhetnénk egész pályás letámadásnak is. Korszerű elemek is jelen voltak a kampányában – korábban ezért is mondtam huszonegyedik századi kampánynak, szemben Páva Zsolt öreguras, múlt századi kampányával.
Igaz, azt is mondtam, hogy a kampány csak egyetlen elem a sok közül…

Hááát… (itt nem csupán az eredményre gondolok.)

Nézd meg Pávának milyen egyenes stratégiája volt, míg Sziliék – pénz nem számít – tüzeltek, ahogy a csövön kifér, mégis többször kényszerültek stratégiát váltani: lásd hol civil, majd mszps, békülős végül sározós stíl.

A Páva kampány attól hogy nem volt olyan látványos meglepően sok eddig balra szavazót nyert meg. (Az összes szavazókörben győzött!! Pl.: Uránvárost is behúzta.)

Tanulság, egy következetes jó irány, hatékony erőforrásfelhasználás többet ér, mint a rengeteg pénzen megvett reklámfelületek, egymást kioltó üzenetek.

Úgyhogy nyugodtan leírhatod: A kampányt Páva nyerte, hisz a kezdeti különbség jelentősen nőtt a szavazás napján!