Ebédidő Magyarországon
Vasárnap dél volt, csendesen ettük a húslevesünket, amikor csöngettek.
– Ki a fene lehet az ilyenkor? – mormogtam a feleségem felé, a számat a papírszalvétával megtöröltem és a konyhából a bejárati ajtóhoz mentem.
Kinyitottam.
– Jó napot kívánok! – mosolygott rám egy televízióból ismerős arc, majd igazolványt vett elő a zakója belső zsebéből és az arcomba tolta.
Akciócsoport igazolvány – Rogán Antal – betűztem ki nagy nehezen a szememhez túl közel nyomott igazolványból.
Azt se tudtam mondani, hogy fáradjon be Rogán úr, a fürge poltikus máris megkerült és a konyhába loholt.
– Kezét csókolom! – rikkantotta Rogán a meglepett feleségemre, s mellé telepedett az asztalhoz.
– Mit tetszett főzni, remélem a koszt az magyar? Ugye, nem hamburger lesz a második fogás?
Az asszony szólni sem tudott, csak ült a szájához emelt kanállal, mint akire most jött rá a Csipkerózsika álom, de aztán elképedve visszarakta a levessel teli kanalat a tányérjába.
Ám a vendég addigra már a hűtőnkben matatott, s dicsérte a ház asszonyát, mert az ott talált tojásokon magyar stempli virított.
Miért is jött Rogán Antal?
– Persze most nem ezért jöttem, ez még nem a hamburger-és kóla adó ellenőrzése, és szerencséjük is van emiatt, mert a Budget feliratú narancslé nyilván nem magyar édes ital, tessenek ezentúl Sió gyümölcslevet inni, hiszen Önök derék magyarok.
– Hát nem tudom, nyökögtem a konyhában sürgölődő Rogán Antal felé, tetszett-e beszélni mostanában Kubatov úrral, a listás Kubatovval, ahogy mi mondjuk, mert mi nem oda szavaztunk, s így most nem tudjuk, hogy rendes magyar embernek számítunk-e?!
– Az egyharamados emberek között is lehetnek rendesek – komorodott el Rogán -, ha nem is sokan! Na, de nézzük, amiért is jöttem: az egykulcsos adó ügye az, remélem nem fognak kevesebbet keresni, mint tavaly!?
– Nagyon vártuk már a tisztelt akciócsoportot, hogy megosszam a gondjainkat! – feleltem. Tudja, ez egy családi vállalkozás, és mi tényleg nem fizethetünk ki magunknak többet, mint amennyit megtermelünk!
– Nana! – mordult rám Rogán, azért kölcsön csak tudnak kérni valakitől?
Verejtékben úszva ébredtem.
***
Más mai történetek:
A kétezres évek elején figyelemmel fordultam az online marketing mellett a blog műfaja felé.
A szolgáltató-blog klasszikus „énblogként” indult a Jóljárok Magazin aloldalaként.
A Google számos változtatása a kereső algoritmusában egyre inkább hátrányos helyzetet teremt a sokszálú, sok témát felkaroló klasszikus blogok számára. Ezért a régi blogot frissítem, tartalmi struktúrába szerkesztem. Szolgáltatok.
Hát nem lehet, hogy ez az akciócsoport a holdról érkezett? Mert annyira képben vannak így mind társadalmilag, mind gazdaságilag.
Remek (nem amit, ahogyan írod)!
Szebb álmokat neked…
Az a baj, hogyha felébredek, ez a sok marhaság – a kötelező kifüggesztésű Nenyitől a fülkeforradalmon át az akciócsoportokkal történő nyomásgyakorlásig – szóval mindez akkor is itt van, s ráébredek, hogy ez nem álom, ez szín tiszta ébrenlét!
Vagyis nem csak, hogy marhaságokat álmodok, hanem az ébrenlét is marhaság! És erre azért nem vagyok felkészülve…
ok
ez bizony sajnos nem álom lassan ide jutunk Rogán által kivezényelt emberek fognak a mi magánszféránkban kutatni