Indián-blog
A blogot jegyzi: Bognár László | 2006. január 13. | Szóljon hozzá
A város szívéből lélekszorítóan keserves zene száll szerteszét, bekúszik az emberek sapkája, sálja, kabátja alá, utat keres magának a fülekbe is, s az amúgy didergő, siető had megbabonázva sereglik a Konzum oldalához, ahonnan ez a szokatlan ritmusú szomorúság hozzájuk talált.
Indiánok!
Az Andok zenéje ez, ami felhasogatja a kelet-európai ember lelkét, aki emiatt képes itt ácsorogni a szörnyű hidegben – forralt bor nélkül, teszem hozzá, hangsúlyt adva az eseményeknek -, s tátja a száját, amelyből a csodálat párafelhőit eregeti!
A tolldíszes indiánok mindent beleadnak! Van tánc, ijesztő vicsor, nagyon is emberi bánat, talán csak tomahawk nincs a repertoárban.
Ja, meg hangszer sincs!
Méghogy Andok! Undok playback az egész, amit eltakar a tolldísz, az idegen, szokatlan ritmus és az amúgy varázslatos dallamvilág! /Mit szólna mindehhez Victor Jara, minden latin-amerikakiak gitáros istene?/
Ifjú bloggerek most nyilván szart, fingot, hányingert emlegetnének, tőlem legyen elég annyi – hát nem mindegy, hogy egy illúzióval több, vagy kevesebb!?
Hozzászólások
IDE VÁRJUK VÉLEMÉNYÉT!

