Hálnak, válnak meg minden

A blogot jegyzi: Bognár László | 2012. május 13. | 5 hozzászólás

Hálnak, válnak, házasodnak az ember barátai.
Folyamatos változásban telnek az idők, olykor homályos, olykor szomorú, olykor vidám perceket okozva a halandónak.
A válásokat többnyire azért nem szeretem, mert mintegy állásfoglalásra késztetnék az embert: ki is volt a szóban forgó házasságban a hibás. Ilyenkor mintha választanunk kellene, kiváltképp, ha haraggal fejeződött be az együttlét: a férfiú vagy a nő barátságát őrizzük-e meg, mert együtt a kettőé, ahogyan az eddig volt, már nem lehetséges.

Na, de tegnap örömtelibb volt a helyzet: egybe kélt egy jó barát és egy jó ismerős.

Mindkettőjük meglett ember, felnőtt gyerekekkel a korábbi házasságukból. Valószínű, hogy a korábbi párkapcsolatukat “csak” polgári szertartás szentesítette és bontotta szét, mert katolikus templomban esett meg az új esemény.
Az esketést fiatal pap celebrálta. Az ifjú embert cseppet sem zavarta, hogy a két, már korábbi házasságban edződött egybekelőt ő okítja a szerelemre, ő értelmezi számukra a szeretet lényegét, a családi harmóniát. Magabiztosan szórta az intelmeket, olykor dallamosra fogta a prózát, amely az élet mély értelmét tudatta a házasságba szédülőkkel.

Aztán egyszer csak így szóla a pap:
- Ősi magyar szokás szerint tegyétek a kezeteket a feszületre…

Őszintén szólva, itt elkanyarodott a figyelmem a szertartásról, mert ősi magyar szokásként nekem az asszonyrablás ugrott be  a reverendás mondatának elején, ősiként a sztyeppék, immár homályba vesző, az egyház által üldözött szokásai testesedtek meg – remélem, az egyház nem írja ezt egy tudatlan materialista rovására!

Lám, a magyarság kérdése immár kikerülhetetlenné lett: kocsmában, templomban, parlamentben kerülgetik polgárok, papok, félnótás urak, mint megkergült kutya a farkát.

Ámbár a jónép inkább törődik a saját sorsával: hálnak, válnak meg minden.

Hozzászólások

5 hozzászólás a(z) “Hálnak, válnak meg minden” bejegyzéshez

1. Sarnyai Tibor
   2012. május 13. - 7:15 de.

   No, no! Hiszen Jézus is magyar volt. Vagy pár herceg. Azaz hun herceg. Vagy mifene.

2. Bognár László
   2012. május 13. - 7:46 de.

   A mifene vonatkozásában, azaz magyarilag-hunnilag, mint szkíta is egyetértek

3. Héder Sándor
   2012. május 14. - 10:06 de.

   A marketingeseknek, pr-eseknek új szavakkal kell manipulálniuk. Eddig elég volt az, új, megújult, akció szavakkal dobálózniuk. Ma minden környezetben érdemes a magyar, ősi magyar, szokás szavakat bedobni és mindent a piros-fehér-zöld nemzeti színekkel leönteni.
   Közben a nemzeti zászlót Kínában gyártják……

   Szerintem a blogolás is ősi magyar szokás!

4. Bognár László
   2012. május 14. - 12:12 du.

   Igazad van, a sámán meg a blogger – kereszttel a keresztút felett -, együtt üldözte a turul hátán a csodaszarvast.
   Ám ennél is nagyobb baj, hogy Czeizel Endre szerint a genetikai kutatások arról árulkodnak, hogy mára a magyar – genetikai értelemben (is) – európai! Most akkor mit lehet csinálni?
   A történelmi valóságra vagy a történelmi tudatunkra (igen, arra a hasadt tudatra!) hagyatkozzunk-e?
   PR és politikai PR értelemben pedig az a kérdés: a fenti kettő közül melyikkel lehet jobban vezetni (az orránál fogva) a jónépet.

   Hogy miért nem lehet az ember a maga természetes, normális módján magyar, a fene se érti!

5. Héder Sándor
   2012. május 16. - 5:02 de.

   Bíztam benned, hogy be tudod bizonyítani a blogolás ősi magyar mivoltát!

IDE VÁRJUK VÉLEMÉNYÉT!

Név (kötelező)

E-mail címe(kötelező)

Honlapjának címe

XHTML (az engedélyezett tag-ek: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Hozzászólás

CAPTCHA Kód *

Email értesítőt kérek, ha további hozzászólás érkezik a bejegyzéshez.

Email értesítőt kérek, ha új bejegyzés jelenik meg az oldalon.