Férfibánat-blog

A blogot jegyzi: Bognár László | 2006. január 22. | Szóljon hozzá

A bevásárlóközpont olykor nehéz férfibánatok titkát is kiköpi magából.
Miképpen ma is, midőn két keserű férfitársam, egyformán bánatos orcával panaszolta:
- Úristen, mennyire utálom ezt itt!
Lassan, meggyötört ábrázattal tolták a megpakolt bevásárlókocsit, biccentettek felém, s látva a közös sors borzasztó nyomait homályosuló szememen, a fenti mondattal üdvözöltek.
Eközben a fürge feleségek szorgos rohanással gyüjtötték a harapnivalót, a kéztörlő kendőt, a szemetes zsákot, a nélkülözhetetlennek mondott apróságok tucatjait, láthatóan lubickolva a nagyszerű feladat tengerében, rejtélyes gyönyörűséget találva az ilyesfajta tevékenységben.
Óh, drága férfitársaim, ha tudnátok, miféle plusz teher nyomja a vállam, a már-már megszokott kocsitologatás terhein túl!
Történt, hogy az asszony arra az elhatározásra jutott: ezentúl egészségesen fogunk táplálkozni!
Ebből kifolyólag csupa fura nevű étel-alap került a mi kocsinkba, kuszkusz meg mittudoménmi, nem csoda, hogy nagy merészen meg is kérdeztem az asszonyt:
- Na de mit fogunk enni?
Éretlen megjegyzésem után az asszony szükségesnek látta, hogy hangulatjavításom érdekében Svédcseppel is gazdagítsa a bevásárlókocsi tartalmát.
Nézem az üveget, az van ráfirkantva: Eredeti osztrák Svédcsepp!
Na, ha arra játszott drága nőm, hogy ezzel az ellentmondással legalább fél órát elleszek morgolódás nélkül, hát bejött neki! Ki hitte volna, magam is aktív nézelődéssel időztem a továbbiakban a polcok között: vajon találok-e eredeti SVÉD Svédcseppet, vagy reformkonyhánk ezzel a kis szépséghibával indul mostan hódító útjának neki.

Hozzászólások