Blog szociográfia (2): pécsiek az Adrián

Szerző: Bognár László | 2008. augusztus 3. | 10 hozzászólás

Horvátország (Croatia) meg a horvátok a természet kedves gyermekei – ez kétségtelen. Szórt az nekik sziklát, szirtet, szigetet két marokkal meg csodaszép kék vizet is és ráadásnak ezerágú Napot, hogy mindez nyaranta odacsalja a hollandokat, a németeket, az olaszokat, a szlovéneket, a szlovákokat és persze a magyarokat is.

Isztria, a nyugati oldalon: Poreč

Pécsről három család, tíz felfedező indult az Isztria nyugati partjaihoz, hogy kipihenjen egy magyar évet, amely Európában duplának számít (mármint a magyar év). Nem tréfa ez, gondoljunk csak a politikai elit áldásaira, a gárdára, a szép adókra meg minden

   A horvátok meg is tesznek mindent, hogy az ő partjaikat válassza a jónép. Olybá tűnik, ha kell, tíz körömmel vájnak utat a ménkő hegyekbe, s mintha a fél ország állt volna neki, hogy utat építsen, négysávossá téve az országot a vendégek igénye szerint.

   S valaminő tanfolyam is folyhat ott, mosolyog minden horvát, tesz-vesz rendesen, hogy jól érezd magad, s költsd a forintról, euroról átváltott kunát (amely most nagyjából 33 forintot ér). Welcome van, meg Dobro dosli mindenkinek – látszik az ország célja és egyfajta össznépi akarat – VAN MIT TANULNUNK, MAGYAROK! És beszélnek persze számtalan nyelven, jól ismerik például a tengerpartit is, amelynek illusztrálására álljon itt egy lanternai Pekarában (v.ö. Pékárú) ellesett rendelés: – Jedan fresch broth. És láss csudát, a vendég - a bő mosoly mellé – megkapja az “egy friss kenyér” tengerparti nyelven megadott, ragozást, képzést és mindenféle nyelvi egyeztetést nélkülöző rendelése nyomán pontosan azt, amit kért. Itt-ott magyarul is értenek s mondanak ezt-azt, Novigradban (Cittanova) a fagylaltos fiú szépen kérdi, hogy ”mennyi a gombóc”, Vrsar mólójánál pedig egy étterem-hajó előtti tábla egyenesen azt hirdeti: “Magyarok vagyunk!” Apropos, hajózás. Persze, hogy utaztunk kis tengerjáró, turista hajón, amely Porecsből indult a part mentén haladva délre, bevitt minket a Limski-csatorna mély öblébe is, hogy láthassuk a nudista paradicsomot (így lesz a meztelen holland húsa is horvát idegenforgalmi bevétel) és a Kalóz-kaput. Gondoltuk mi, hogy az ifjú kapitány kisujjában a tengeri hajózás minden csínja-bínja, de őszintén szólva mi a kezén lévő kisujjra gondoltunk! Speciális hajóvezetési technika: csak lezseren, lazán-faszán… Hanem a pécsiekhez visszatérve: először rajzoljuk meg anyagi hátterüket a látható jelekből.  Négy gépkocsival indultak el (Mazda kisteherautó, Audi 4, Ford Focus, Opel Astra) – s bár nem sokcsillagos hotelt, hanem apartmant foglaltak maguknak, azért a szokványos hét nap helyett tizenegyet töltöttek ott. Semmi extra, egy-egy hajóút - hatan velencei, négyen kis horvát tengeri utazáson vettek részt -, autós kirándulások Novigradtól Puláig, olykor-olykor éttermi vacsorával színesítve.  

Élelmezésük alapját az otthonról vitt élelmiszer biztosította, s jó darabig a sör is a csomagtartók nélyéről származott, csupán később tértek át kényszerűen a Karlovacko literes, műanyag-üveges változatára.

Friss zöldség és gyümölcs is került az asztalukra, eleinte a porecsi piac őstermelői kínálatából, aztán meglepetésre a Konzum olcsóbbnak bizonyuló készletéből. (Paprika, paradicsom, dinnye, őszibarack, szőlő.)

Egyfelől tehát csórikáimnak tűnhetnek, másfelől nézve viszont irigyelhető életmódot folytattak.

Az egyszerű ebédek elkészítésének mindig más-más állt neki, (míg a többiek “színt szedtek össze” a parton a tűző napon) s az otthonról hozott televíziós “élmény” hatására az elfogyasztott eledel minősége, íze-zamata valamint a szervírozása pontozásra került. (V.ö. Hal a tortán.)

Napközben az asszonyok a virágos, szűk utcájú városokról, a mediterrán teregetési mód célszerűségéről, az aznapi napozás eredményéről, a tenger sós ízéről  és – foglalkozásuk révén – a pécsi iskolák életéről ejtettek gyakorta szót.
Pedagógusok. A krétával karcolt táblánál kezdték pályájukat s most a digitális tábla használatáról, hagyomány és jövő kapcsolódási pontjairól, változó világról, változó gyerekekről pergették a szót. És persze az irányításról, amely alatt élnek, amely korántsem kiszámítható, amelyre a kapkodás, a tervszerűtlenség, a felelőtlenség (a szó minden értelmében) is jellemző.

Rovinj – teregetnek némán…, amúgy meg virágos

A férjek vállalkozók. Abból a rétegből vétettek, amely felsőfokú képesítéssel rendelkezik, akiknél természetes az Internet használata, a honlap megléte s a városon túl keresik meg kenyerük javát, a régiós, az országos, sőt a határokon átnyúló piacon, s a város irányításában résztvevő politikai elitet – így a feleségek irányítóit is -, ugyanazzal a mércével mérnék, mint amilyennel a fentebb leírt piacon az ő teljesítményüket. De ez a mérce, az olykor félfeudális maradványokkal terhelt viszonyok között valahogy nem működik!
Ezeknek a vállalkozóknak a nyelve nem simul a “hatalmasságok” felé, mint a tenger a parthoz az Isztrián, mert sorsuk nem azoktól függ. 
A férfiak inkább az adók nagyságán, az állam drága voltán merengtek, szolgáló és szolgáltató önkormányzatokat álmodtak - azaz egy korszerű, hatékony Magyarország felé vinnék a “hajót”, minél kevesebb handabandával, szélsőséggel vegyítve.

És akkor most a “négysávos ország” lakóinak egészségére, meg a nyár emlékére, megbontok egy üveg Karlovackot.

Kapcsolódó írások:
Blog szociográfia: pécsiek Balatonfenyvesen

Internet és keresőoptimalizálás az idegenforgalomban

Folyamatos iskolabotrány Pécsett

Hozzászólások