Kutya a panelban

Szerző: Bognár László | 2010. augusztus 29. | 6 hozzászólás

Gyönyörű dog

Ami valakinek gyönyörű dog, az másnak lehet randa dög is! Sőt ijesztő találkozásokra is sor kerülhet egy panelban, ahol a gondtalan gazda, akinek örömök forrása a szépséges eb, lazán vacakol az újságos ládika szerkezetével, miközben a nem a száz egy kiskutya közül való, korántsem mesebeli kutyusai (merthogy példagazdánknak kettő ilyen aranyosa is van), szóval e kedves ebek addig berohanják a tíz emeletet, ráemelik az orruk az éppen lakásából kilépő gyanútlan népségre, gyerekre, felnőttre egyaránt.

Tovább >

El Pécs: maradni, menni, virtuálisan elkóborolni

Szerző: Bognár László | 2010. augusztus 28. | 5 hozzászólás

“El” elnevezéssel indult egyfajta netről kigyűrűző párbeszéd Pécsett. Röviden és nyilván felszínesen úgy foglalhatnám össze a felvetést: a tehetséges alkotók maradjanak itt vagy inkább menjenek el? (Én nem szűkíteném a dolgot építészekre.)
A választ sokan megadták már erre a kérdésre. Voltak-vannak makacs maradók (Csorba Gyöző lehetne számukra az ikon), de az elmenők is hosszú és neves sort állnak a történelemben.

Tovább >

EKF: a civilekkel való kapcsolattartás paródiája

Szerző: Bognár László | 2010. augusztus 17. | 6 hozzászólás

Levél megjött, pénzt nem kaptok, viszlát!

Óh, a lakatfal, szerelmek tudója – romhalmaz Pécs szívében. Ám a Pécsi Görög Kisebbségi Önkormányzat úgy határozott, hogy néhány vállalkozással összefogva,  – civil kezdeményezésként - rendbe hozatja.
Azért a tervezetet elküldték az EKF Menedzsmentközpontjába is (Európa Kulturális Fővárosa, Pécs 2010) és némi anyagi támogatást is kértek a már meglévőhöz. Legalábbis így értelmezem én a táblát, amely a felújítási munkáktól zsivajos munkaterület palánkján virít, s a kivitelezők és támogatók névsorán túl az EKF menedzsment tankönyvbe illő válaszlevelét is tartalmazza.

Tovább >

Te megennéd a munkád?

Szerző: Bognár László | 2010. augusztus 10. | Nincs hozzászólás

Színes vályogvakolat - hát nem ennivaló?!

Elhülten olvasom a Passzívház Magazinban, hogy az egyik vályogvakolatot gyártó cég főnöke, bizonyos Weihtrager úr, a vásárokon megeszik egy nagy kanállal a saját gyártmányú vályogvakolatából. Ezzel demonstrálja, cégének gyártmánya emberbarát, egészséges termék.
Marketing szempontból eme demonstráció zabálni valóan eredményes, lenyűgöző cselekmény – még nekem is vásárolhatnékom támadt, pedig a hagyományos vakolatunkkal nagyjából minden rendben van. (A beázás miatt leesett, érme nagyságú hiátust most nem ide számítva.)

Tovább >

A zongorista háta

Szerző: Bognár László | 2010. augusztus 7. | Nincs hozzászólás

Debrecen Pécsett

A pécsi Kossuth tér Debrecent látja most vendégül, s mivel az asszony imádja a virágokat, elvittem, hogy lássa a két “importált” debreceni virágos kocsit, melyekkel a virágkarneválon szoktak parádésan-színesen végighajtani a cívis városon. Persze nincs olyan alkalom, amelyben ne szerepelne mostanság az idők, a boldog és virágos jövők szava, így Debrecen ajándékából is sütött némi kósalajosos ideológia: az egyik kocsi a Szent Koronát testesíti meg.

Tovább >

Goran Bregovics és a pécsi térfigyelő kamerák

Szerző: Bognár László | 2010. augusztus 1. | 1 hozzászólás

Tegnap este Goran Bregovics adott koncertet Pécsett. A Dóm tér megtelt emberekkel, s néhány lendületes fúvós-szám után a tömeg hullámzani kezdett, ahogy önkéntelenül is mozdultak a kezek és a lábak a balkáni ritmus varázslatára.

Tovább >

2. Pécs-Debrecen bloggertalálkozó

Szerző: Bognár László | 2010. július 31. | 7 hozzászólás

Szomjas bloggerek

 Az újabb Pécs-Debrecen bloggertalálkozó három évvel követte az elsőt. Ezen még Porcsin Zsolt (Basahalom Boulevard) is elcsodálkozott, a képen balra lévő műanyag söröskorsó mögött, sőt Weinreich Laci is, aki az elsőn ugyan nem vett részt, de ő olyan, mintha már akkor is egyszerre két pohár sört ivott volna. (Mivel majdhogynem absztinens, hukk.)
Zsolt, mivel Debrecenben nem lehet Szalon sört inni, ragaszkodott a pécsi márkához és az ő kedvéért mi is azt ittunk. Mert egyébként ha már lokálpatriotizmus, akkor legyen kövér, vagyis aki a söréhez a vizet vagy a reklámot nem helyben szerzi be, az ne várja el az egyoldalú lokálpatriotizmust, a jókedvű helyi vedelést, még ha jó is a nedűje amúgy. 

Tovább >

Javaslat a kifüggesztés felfüggesztésére

Szerző: Bognár László | 2010. július 27. | 1 hozzászólás

A Nyilatkozat kötelező kifüggesztése divatossá tette a kifüggesztés intézményét. Olvasom, Pörzse Sándor jobbikos képviselő úr a Magyar Hiszekegy iskolákban történő kötelező kifüggesztésére tett javaslatot. (Felhívnám a figyelmet: a levelező tagozatosok, a sokat hiányzók, a betegeskedők lelki és tudati fejlődése így aligha lesz kellően biztosított, valami kiegészítő helyet, pl. a levelezősök esetén – a kifüggesztés céljára - a delikvens ágya feletti plafondarabot ajánlanám.)

Tovább >

Pécs, Jókai-tér: négy-öt blogger összehajol

Szerző: Bognár László | 2010. július 10. | 6 hozzászólás

Pécs, Jókai-tér, bloggerek

Most már későre jár, így majd holnap mondom el, miként sikerült összehajolnom Cippóval, Bálinttal és (a kép bal szélén) ZinczyKával. Amikor elindultam a Café Zacc-hoz, az asszonynak elmeséltem, hogy Zinczyt és Cippót én hoztam össze – és kíváncsi vagyok, hogy működik-e a barátság a két nagyszerű, okos nő között – az asszony egész egyszerűen kerítőfiúnak nevezett. Viszont Cippót és Bálintot a blog világa az én közreműködésem nélkül hozta össze s vitte őket egy láthatóan boldog házasságig…
Tovább >

Zajos hely: Paks, blues, Jethro Tull

Szerző: Bognár László | 2010. július 5. | Nincs hozzászólás

Mottó:
“sms-eznek, tévéznek, interneteznek, zajos helyekre járnak, nem olvasnak, és így elvesznek a szép szavak”.
Schmitt Pál

Ahogy az lenni szokott: Hámori Gábor polgárpajtás már hetekkel ezelőtt elkért az asszonytól, merthogy Paks, Gastroblues, Jethro Tull.
Akkor még nem tudtam, hogy a hangos helyek betesznek a magyar nyelvnek, így aztán szeretném, ha Schmitt Pál köztárs. elnök úrnak senki nem mondaná el, hogy “zajos helyen” jártam – ráadásul internetezés után! -vasárnap éjjelén – és rettenetesen csíptem a zenét, azt a dübörgős fajtát, amely a keménységével, máskor a lágyságával,  a szokatlan, modulált dallamaival magával ragadott.

Tovább >